HOVÁ LETT A NEMES SZÓ?
Már álom sincs, elhagyja medrét
az élet, s folyamként hömpölyög,
parttalan keresve útját
korhadt fák és mélyedések közt.
Az értelem a sárban tocsog,
míg az ég magasán károgó varjak,
elszürkül a fény, amit szem még lát,
már az idő is hamisan vezérel.
És már csak robbanás a lét,
szikrázó hazugság petárdák,
hová lett a nemes szó, a dal,
a lélek virága, az érzelem?
Lefoszlik az emberről az ember,
szelleme búvik sötét odújába,
a feltámadás reménye egyre késik,
mire az Éden kinyitja kapuját.
2019 május 2.
Drága Babu!
Alapjában véve nem vagyok pesszimista ember, de amikor összejönnek a rossz dolgok, az ember néha elkeseredik.Te ezt nagyon pontosan tudod, ezt tükrözi legújabb versed is. De megyünk tovább az úton.
Szeretettel András
Kedves András!
Olyan elégia stílusban írtál ,ahol már csak a képzeleted jár.
Melankolikus hangulatával , emlékező jellegével, hol fáradt beletörődést, hol bizakodó megnyugvást sugárzól.
Nagyon szép !Gratulálok!
Szeretettel….Babu(f)