A sírásók
Nem az életünk végére gondoltam,
hanem a jelenünkre aggódva.
Rettenetes szembesülni a derűvel,
mellyel hazánkat süllyesztenék a mélybe.
Nincs és nem lesz tekintélye a múltnak,
ha az utcán vonaglanak, szakállasok csókolóznak.
Joguk van szabadnak lenni, azonos neműekkel élni,
családról, erkölcsről másként ítélni, gúnyolni.
Megtévesztve, tiétek legyen a buja jövő,
az érkezőket szeretettel fogadjuk a tengerről,
ha jönnek letelepedni, „titeket is ítélnek”,
azért keresztény hittel fogadjuk őket!
Az országunk léte a tét, te vagy a feltét,
nekik nem számít a hon, kik ezekre buzdítanak,
senki élete, csak a pénz hatalma.
Mindent ígérnek, és mindent elvesznek tőled,
a hazát, a szabadságot, a jövőt, a biztonságot,
a reményt, hitedet, életedet, a szeretteidet,
ha nem hódolsz, nem adózol, s nem váltod vallásod,
hogy együtt röhögjenek, az ellenünk szervezőkkel.
Hát csápoljatok amíg lehet, már ásnak a sírásók.