Magad vagy a csoda

Magad vagy a csoda…

Ha majd csillagok vezetnek
És senki nem lesz veled,
Ha mély magányba burkolóznál,
Csak nyújtsd felém a kezed!

Ott leszek és átsegítlek
A gőgből épült gáton,
Csalfa, rideg, hamissággal
Töltött ingoványon.

Amikor angyalok csókolnak
Mosolyt az arcodra,
Bíborfátylat terítenek
Hideg hajnalokra.

Mikor szíved könnycseppjei
Jégcsapokká válnak,
Jégvirágot csepegtetnek
A dermedő világnak.

Amikor lelked fohásza majd
Nem jut el az égig,
Te akkor is élj, bízz magadban,
Menj az úton végig!

Ha küzdelemmé vált az élet,
Míg mások azt élvezik,
Akkor fogod meglátni majd,
Hogy csoda is létezik.

Kinyithatsz még ezer ajtót,
És eljuthatsz majd oda,
Hol idejében rádöbbensz még,
Hogy magad vagy a csoda!

Senki másra nem számíthatsz,
Ne várj angyalokra,
Ne akard, hogy más hozzon fényt
Beszürkült napokra!

Mert mi magunk vagyunk az élet,
Senki nem él helyettünk!
Ne hagyjuk, hogy önzés, harag
Tornyosuljon felettünk!

Légy önmagad, élj, ahogy vágysz,
De ne tégy kárt a mában,
Így is elég romlottság van
E pusztuló világban…

Vértesacsa, 2019. 04.28.

“Magad vagy a csoda” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!