Hajnal ébreszt
Csak az éjjel, jaj, csak az ne volna,
Csak a holdfény mindég pislákolna,
Sötét árnyak táncolnak a falon,
Csak az éji csend hangját hallgatom.
És ha ez a csend beszélni tudna,
Suttogó hangján majd elaltatna,
Rám telepszenek a gondolatok,
Magamnak minden bűnt bevallhatok.
Csak az óra mutatója ketyeg,
Csak az álmos gondolat tévelyeg,
Kívánalmak, szépek és víziók,
Szövevényes, mint sarokban a pók.
És a látomás mely elszendereg,
A párna ide – oda hentereg,
Még a magány álmosra elgyötör,
Hajnal ébreszt, kél új nap, új gyönyör.
Köszönöm Rita figyelmed! Szeretettel várlak. Éva(f)
Kedves Éva!
Érzékletesen festetted le azt a kínlódást, amit egy-egy álmatlan éjszaka tud okozni.
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Éva!
Nem vagy egyedül álmatlan éjszakáiddal. Vagyunk így páran… de a csodálatos hajnalok feledtetni tudják az éjszaka "kínjait".
Szeretettel gratulálok(f)Kata
Köszönöm Klára, Icu, Marika, Magdi, Icu a látogatást és az olvasást. Éva
Bizony kedves Évi nagyon nehezek az álmatlan éjszakák!
De a hajnal…
szeretettel ölellek
Ica
Kedves Éva!
Szeretettel gratulálok nagyon szép versedhez,
Magdi
Gratulálok szép versedhez!
Üdvözlettel: Marika
Drága Éva!
Szíven ütött a vers, mintha rólam (is) szólna. Ismerem az érzést, így átéléssel olvastam.
Gratulálok szeretettel: Icu(f)
Drága Éva! Bizony a magányos éjszakák nagyon nehezen múlnak, azonban a csodás hajnal mindig valami új reménnyel kecsegtet bennünket. Remek soraidhoz szeretettel gratulálok:Klári(f)