Szavak – Szavak
Szavak – Szavak.
Ti számunkra hú szolgák.
Bármely tettünkért,
ti feleltek csak.
Elvesszük tisztaságtok,
ha odáig, hamisságokban eljutunk.
S feldíszítünk tiktek,
olykor az álmokért.
Bevallunk, elmondunk veletek dolgokat.
Kifejezzük örökkön változó érzelmeink.
Elpanaszoljuk mi bánt.
Az élet dolgait…
Én:
Keresem általatok mire nem lelek.
Az igazságot;
Földi létét Istennek.
A még nem feledett,
régi szerelmek csókjait.
Verseket költök véletek,
s a lelkeknek adom.
Szavak – Szavak.
Oly hosszú éveknek krónikásai.
Tollakkal írt üzenetek:
Vagyunk, leszünk, szeretünk…
Nem kívánok magam sem többet,
csak hogy megértsem.:
A tekinteteknek furcsa fényeit,
a távolból integető kezeket…
Olvasnak majd titeket,
s eljutnak e sorokhoz.
Felfedezik mint a bátrak,
az új világot.
Megérzik a nyugalomban,
derült égnek – Hold fényénél.
Miről suttognak szüntelen:
Éjféli fák.
Kisizsák; 1996. Január 17.Szerda.