Nagymama köténye(i)

Nagymama köténye(i)

Kenyér dagasztáskor,
hófehér kötényt kötött,
míg a szitát forgatta,
lisztfelhők szálltak a magasba.

Kék derekast viselt,
ha kertben dolgozott,
sarkát felkötötte, 
úgy szedte bele a babot.

Ünneplő kötényét
a fekete selymest,
frissen vasalta, majd
imádságos könyvvel kezében,
ballagott a templomba.

“Nagymama köténye(i)” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves [b]Rita, Mária, Klári, Magdi[/b]! Örülök, hogy tetszett a versem, és egy kicsit fel tudtam idézni nagymamáink mindennapjait. Szeretettel (l)Kata

  2. Kedves Kata!
    Mintha a dédimamámat látnám…soraidban ott van a végtelen szeretet és a hiány érzése is.
    Köszönöm, hogy olvashattam, gratulálok szeretettel: Klári(f)

  3. Kedves Kata!

    Egyszerűségében is csodás emlékek és az egyszerűsége külön érték, hiszen azt képviseli, amelyenek az igazi asszonyok voltak.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Kedves Babu, sok-sok köténye volt nagymamámnak, de az Ő korában minden falusi asszony kötényt viselt. Bizony, bizony, tudták mikor milyent kell viselni. Szeretettel(l)Kata

  5. Szia Katinka !
    Nagyon szép emlék a szeretett nagyiról.
    A kötényszínek valamit jelentettek számára ,úgy ahogy az élet tanította ! Mindennek megadta a módját !:]
    Sok szeretettel gratulálok…..Babu(f)

Szólj hozzá!