MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA!
Szülőházamban Vaszaron,
Búbos kemence állt az udvaron.
Abban sütött ANYÁM,hat puha kenyeret,
Amire elkészült, fáradt ő eleget,
Ott sült még egy lángos, meg a kis “vakarcs”
Kéthetente ismétlődött a harc.
Mi gyerekek öten, élveztük a napot,
Mert mindenki illatos,friss kenyeret kapott…
Most is érzem annak a finom illatát,
Kár,hogy nem hallottuk jó ANYÁNK sóhaját!
Kemencét fűteni és dagasztani…
Nem könnyű, utólag be kell vallani.
Nehéz nap volt neki,de nekünk öröm,
Mert a nehézsége,nekünk fel sem tűnt.
Így hát nem csoda Anyánktól ez a hő ima.
“MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG
URAM MA”!
Kövesdi Ferencné Teri verse
Szép kiemelése a kontrasztnak és meghitt a versed lényege. Örömmel olvastam, nem feledve a tanyasi nagymamám kenyérsütési akcióit. Ő is két hetente sütött 4-5 kerek cipócskát.
(f)
Kedves Teri!
Gratulálok versedhez!
Bizony régen nem volt egyszerű munka a kenyérsütés.
Üdvözlettel: Marika