Semmi sem az…

Semmi sem az

Lábával felfelé kalimpál a világ,
mint kivénhedt szajhák,
rutinból szerelmet vadászva.
A hanyatt esett bogár is
fogódzna valami fűszálba.
S ha végül talpra áll,
arra a levélre száll
megint, ahonnan leesett.
Ostoba ösztön
vagy öngyilkos baleset?
Vagy fejre állva értelmet
nyer az érthetetlen is?
A hamis igaz?
Az igaz hamis?

“Semmi sem az…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Ica, kedves Zsuzsa, kedves Ida!

    Sajnos, ebben a világban kell élnünk, nem sokat tehetünk ellene.
    Köszönöm, hogy elolvastátok a verset.
    Szeretettel: Kati

  2. Kedves Kati!

    Jól ábrázolod ezt a fejtetőre állt világot. Lassan már teljesen elveszíti emberi arcát. 🙁

    Szeretettel,
    Ida

  3. Kedves Magdi, kedves Klári!

    Néha tényleg úgy érzem, hogy ez a világ nem az én világom.
    Köszönöm, hogy elolvastátok.

    Szeretettel: Kati

  4. Kedves Kati!
    Mostanában gyakran halljuk, hogy kifordult a világ a négy sarkából, más időket élünk, de néha bizony újra csak beleesünk a régmúlt hibáiba.
    Szeretettel gratulálok: Klári

  5. Kedves Kati!
    Sokszor tényleg úgy tünik, mintha fejre állt volna a világ.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

Szólj hozzá!