Kereszt sors

Kereszt sors

Útszéli csengős kereszt,
lassan az enyészeté lesz,
csengőit rég elfújta a szél,
vadrózsaág csúcsáig felér,
körbeöleli a megfeszítettet,
ne lássa Őt gúnyos tekintet.

Aki hálából egykor állíttatta,
míg élt gondozta, rendbe tartotta,
körülötte mindig nyílt virág,
ki arra járt, egy fohászra megállt.

Ma traktorok szántják a földet,
kereszt tövénél dübörögnek,
ember már nem áll meg előtte,
télen, fekete varjak pihenő helye,
az évek súlya alatt roskadozik
szemfedőt rá a vadrózsa borít.

“Kereszt sors” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Melinda!

    Gyermek koromban nagyon sok kereszt állt a mezei utak mellett ma már sajnos, egyre fogyatkoznak. Köszönöm a látogatást és versem olvasását. Szeretettel(l)Kata

  2. Kedves Kata!

    Milyen érdekes, hogy mennyi minden megihlet (hát ez a szó nagyon nem szabatosra sikerült) bennünket, még egy magányosan és elhagyottan álló útszéli kereszt is. De nagyon jó, hogy ott áll még és ilyen szép vers születhetett róla.
    Gratulálok: Melinda(f)

  3. Kedves[b]Magdi, Babu![/b]

    Sokfelé jártam az országban, és bizony láttam düledező kereszteket, de szerencsére vannak még szépen felújítottak is…Köszönöm versem olvasását. Szeretettel(l)Kata

  4. Drága Katinka!
    Valóban régebb voltak útszéli bádog keresztek.
    Most ,hogy olvasom szép emlékversedet ,gondolkoztam mi lett
    velük vajon?:o
    Gratulálok sok szeretettel szomorú soraidhoz ……Babu(f)

  5. Kedves Klári!

    Sajnos igaz, nem csak a keresztek, de a dűlő utak is lassan eltűnnek, beszántják őket. Örülök, hogy olvastad versemet(l)Kata

  6. Kedves Kata!
    Szomorú sorok, de mennyire igazak! A Keresztek sorsa a dűlő utak mentén mára „megpecsételődött”-sajnos.
    Szeretettel gratulálok: Klári(f)

Szólj hozzá!