Erdőn mezőn…

Erdőn,mezőn…

Erdőn,mezőn barangoltam,
néztem a virágos szőnyeget.
Madarak csicsergése felverte
a csendet.

Kis patak futott előttem,ahogy
közelebb értem,fiatal lány áztatta
lábait a patak vizében,félve
kérdeztem….

Hideg a víz,kis szívem ? – Hideg,
de az én szívem melegebb, ami
felmelegíti a vizet,és ha akarod a
te szívedet….-

Fogtam az alkalmat letettem a
vándor botomat,leültem melléje,
lábaimat a vízben téve,alig hittem
melegségében.

Megöleltem a szépségem,ledőltünk,
a fű még nedves volt éppen,amit
mi felmelegítettünk az ölelésünkben
virágos mezőben.

Nem kérdeztem őt,ő se engem,
honnan jő,és hová tart ebben a szép
erdőben,virágos mezőben,szemünk
értett mindent !

Ágoston Tibor