Hajtogatmány egy fárasztó nap csúcsára

Összes megtekintés: 89 

Hajtogatmány egy fárasztó nap csúcsára

Elszelelt a lábam
És láb nélkül hiába futnék utána
Szél. Eső. Egy csepp két csepp vércsepp
Ez segít a hangulaton
Elhagyom a pályát mint madár a ködöt
Láb nélkül a repülés talán megy
Hol a szárnyam? Letépték már régen
Zuhanórepülés vagyok és nem más
Ott. Messzebb. Gyökeret eresztett a lábam
Fává változott
Ki változtathatna ezen?
Nézem a lelkem ami sosem volt
Kívülről távolról
Félek itt már nem lesz jóvilág
A kezemet sem találom már: nincs mivel érezni
Mintha eddig lett volna…
Lett volna bármi öröm
Nincs már semmi kiüresedett a végtelen
Belehalni belefulladni lenne jó
Süllyedek és végtagok híján nincs mi kitartson -ez már veszett ügy
Elfogadni, beletörődni a hamis szerelembe
Amelyből sajnos már nincs kiút
Utolsó emlékem a sötétség előtti időkről
A telt ajkán édes mérgező mosoly
Eltűntem
A lábaim fájából talán kifejlődik majd az új remény gyümölcse…

Szólj hozzá!