Nem fordul el…

Nem fordul el…

Sötétül, hol sok az árva.
Koldusként az utcát járva
elveszett jeleket keres,
emberség, gazdalelkeket.
Talán ki “Istent” emleget,
nem fordul el.

Galamb repül… visszatérne,
élő fohász tiszta léte.
Szunnyad a láng ott legbelül,
mint a hitünk szabadsága.
Hol az ember méltósága
nem fordul el.

“Nem fordul el…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nehéz ezeket a jeleket megtalálni kedves Ili!
    Sok emberből kiveszett az emberség!
    Szeretettel gratulálok
    Ica

  2. Draga Ilona, udvozollek szeretettel a HM-en.
    Szep versedhez oszinten gratulalok.
    Maria(l)(f)(l)

Szólj hozzá!