Csendesen élem életem

Csendesen élem életem

Csendesen élem életem,
sokszor a múlton töprenkedem,
de elképzelem a jövőmet,
mert a gondolatok jönnek.
Leélt 81 év után
nem bokázik már a bokám,
mert más örömök intenek
dédunoka, unoka, és gyerek.
Az alkotásra friss a szellem,
hisz a világ gyötri a lelkem,
utódaimra most mi vár,
kinyílik, zárul a határ?
Sokszor lustuló vérem is forr,
fejembe száll a düh, mint óbor,
mérges rímeket ír a tollam,
mindíg is szókimondó voltam.
Persze van szépség lépten-nyomon,
mindennap mohón habzsolom,
a napfelkelte, vagy az alkony,
a madárfütty. Mindennap hallom.
Felelgetek is csücsörítve,
s válaszolnak az ember-füttyre.
Egy kedves arcra csalt mosoly,
vagy a születő felhőgomoly,
rügyező fák és nyíló virág
– tudom, hogy gyönyörű a világ.
Az emberek? Hát annyiféle,
hogy elmondani nem nagyon kéne,
mert a szépséget bemocskolja
a felbukkanó, gonosz horda.
Aztán ha vége, hát elballagok,
maradnak utánam verssorok,
amiket talán el is mondanak,
ha mások nem, hát a – madarak!

Kalocsa, 2019. 03. 30. SZLD.