Vonal mentén

Vonal mentén

Hol kezdődött, nem emlékszem
Hol ér véget, nem tudom.
Itt a vége, rosszul érzem,
Ha létrejön egy hurok.

Egyszer utunk összeér majd,
Girbegurba, egyenes.
Mikor szakad el a cérna?
A te szálad megkeres?

Összefonódnak a szálak,
Egyik másik hurkon át.
Belőlem boldogság árad
Mióta szálad rám talált.

Egy vonal mentén haladunk,
Immár közös útra léptünk.
Remélem így is maradunk,
Míg a végére nem érünk.

“Vonal mentén” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Réka!
    Kész szerencse, mikor az ember rátalál arra, akivel közös úton jár. Különösen, ha mindketten ugyanabba az irányba is néznek. Szeretettel gratulálok: Klári(f)

  2. Kedves Réka !
    Naná, hogy mindenkinek, hiszen mit ér az élet szerelem, gyűlölet és szenvedély, … a szerelmi szálak pedig végzetesen összegabalyodnak,bár egy adott pillanatban párhuzamosan állnak !
    Gratulálok……Babu(f)

Szólj hozzá!