Dal

Dal

hallom a hangod
érzem a ritmust
ölelő fények
simogató szél
egy megkomponált
dalban, aranyban,
fénylő színekben
pompázol nekem
fénylő sugarad
égeti szívem
csak a szerelmem
mi röppen feléd
eggyé tesz, hű lesz,
emlékeket ád
tárd ki szárnyaid
repülj ó lélek
folyton kereslek
téged szeretlek
dalolva hívlak
fénylőn tündöklő
csillagúton jössz
most újra felém
szállok melletted
égig emellek
virág mely nyílik
mindig csak a Tiéd

“Dal” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Köszönöm, hogy olvastad versem visszamenőleg is. Éva

  2. "szállok melletted
    égig emellek
    virág mely nyílik
    mindig csak a Tiéd"

    Nagyon kedves vallomás, örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Köszönöm kankalin és Erzsike a kedves szavakat. Szeretettel. Éva(f)

  4. Szia Éva! 🙂

    Nincs is annál varázslatosabb dal, mint amiről írtál.
    Nagyon szép. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  5. Köszönöm Babu, hogy olvastál és a gratulációt. Éva

  6. Kedves Éva!
    Remek versedhez szeretettel gratulálok: Klári(f)

  7. Kedves Éva!
    Szép szavak egy csodás dalban megírva,
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  8. Kedves Éva!
    Egyszuszra kirepültek a sorok megbabonázva az olvasót!
    Gratulálok szeretettel….Babu(f)

Szólj hozzá!