ALKONYAT

ALKONYAT

Mikor lassan elenyész a lélek, és
cseppnyi szikrája sincs már
Nem létezik felmentés, bűnbocsánat
Kaparnád magadról a vádat –
de sehogy sem sikerül
Csak egy ütött, kopott, ócska váza,
mely nem áhítozik virágra
Ez oly hamar kiderül.

Mentenéd a menthetőt,
űzve a rád leselkedő
rideg, riasztó hajnalokat…
Nem hallod a bűvös dalokat,
amiket szíved hangja zenél
A hazugság itt már mit sem ér
Elfáradtál, rád ül a bánat
Elvesztetted kemény csatádat.

Rád aggatja démoni kardját
a semmibe tűnt szép, szabadság
Saját börtönödben élsz
A gyenge szellőtől is félsz
Csak mégy vakon, szenvtelenül,
míg szemed a távolba elmerül
Keresi azt, ami elveszett:
A benned élő, örök gyermeket.

Mi tett ilyenné? Nem tudom.
Talán a végtelen úton
csak kicsinyke boldogság jutott
Sok, szép álom messze futott.
Pőrén állva anyaföld porában
Hiába keresed, mi éltetett korábban
Könny szántja végig arcodat,
míg ölébe vesz az alkonyat.

Eger,2019. április 10. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“ALKONYAT” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Rózsa !
    Ez nagyon szíven ütőtt .Fájdalommal teli soraid bejárták
    lelkem,testem.Minden sorban ott van a gyermek ,akit keresel.
    Gratulálok szeretettel…..Babu (f)

  2. Kedves Rózsa! Szép, fájdalmas vers, egy kicsit létösszegző is.

    Szeretettel: Kati

  3. ., Rózsa, ez nagyon szép lett…
    Finom lírai sorokban keresed a gyermeket, de szerintem ô meg benned van, s marad is mindig, amíg ilyen szép gondolatokat fogalnazol meg.
    Szeretettel gratulálok,
    Gutta

  4. Nagyon átélhető, remek vers, szeretettel gratulálok, Virág! Ott van az a benned élő gyermek… (l)

Szólj hozzá!