A semmiből
Szalmaszálon tart ébren a remény,
ez az érzés fűt, csend tölti ki az időt.
Felettem összesúgnak fekete árnyak,
béklyóba kötözi az égbolt az álmom.
Összekoccant két csillag, a kék szikra
lángolt, lobogtak az éjszaka lidércei.
Kik vagytok, ti álmatlan szellemek
kiáltottam, fel kellene már ébrednem.
Eltűnt a lenge füst, a semmiből a perc.
A kék szikra azt adta nekem vissza,
mit beleláttam az éj szellemvilágába.
A kép árnyként követett, lélekhintán
röpített a fény, rengeteg erőfölény,
a képzelet határáig, ez voltam én.
Veled röpültem a lélekhintán…
Kedves Kankalin!
Remélem tudod, hogy nekem mennyit jelentenek a soraid!
Feltöltenek!(l)
Köszönöm szeretettel
Ica
Örülök a látogatásodnak kedves István!
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Köszönöm kedves Babu az olvasást.
Szeretettel(l)
Ica
Szia Ica! 🙂
Élvezet a képeid között tölteni az időt. Mesélnek, zenélnek: látni, hallani őket, ráadásként gondolkodtatnak.
Nagyon szép a versed, köszönöm az élményt. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
hello kedves Ica ! Örömmel olvastam szép hangos gondolatid ,gratulálok :):]
Drága Ica !
Remek alkotásodat szeretettel olvastam!
Gratulálok…….Babu(f)
Drága [b]Magdi, Ida, Évike, Klári[/b]
Köszönöm a kedves soraitokat(l)gratulációkat.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Ami volt, ami voltál az a múlt. Most amivé lettél, ami vagy, magadnak köszönhető. Elgondolkodtató szép soraidhoz szeretettel gratulálok: Klári(f)
Icu! Nagyon szép versedhez gratulálok. Éva(f)
Drága Ica!
A remény az, amire mindig nagy szükségünk van. Téged már a korai gyerekkor megtanított erre. Nagyon szép vers.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ica!
Csodálatos versedet örömmel olvastam!
Szeretettel gratulálok,
Magdi