Régi történet

Régi történet

Versben mesélem, igaz történetem,
ha rá gondolok, könnybe lábad szemem.
Többes számban írom, mert én is babáztam,
drága jó Anyánkat mindig utánoztam.
Apró gyermek voltam, mikor testvérem született,
szegények voltunk, sok mindenre nem tellett.
Babakocsink nem volt, csak álmodtunk róla,
sóvárogva néztük, ha valaki tolta.
A babával naponta sétálni indultunk,
hogy meg ne fázzon, betakargattuk.
Nagymamától örökölt rojtos nagykendő,
így előkerült a fiók mélyéről.
Egy mozdulat, s Anyánk vállát fedte,
ölében a babát is jól melegítette.
Én egy kisebb kendővel babámat takartam,
így indultunk sétálni végig a faluban.
Lassú léptekkel, ringatózva mentünk,
a babák aludtak, mi halkan beszélgettünk.
Ha kíváncsi nénikék kendő mögé néztek,
én azt nem szerettem, féltettem öcsémet.
Ahogy tél vége felé nőnek a nappalok,
úgy a testvérem is szépen gyarapodott.
Nem fért már bele a rojtos nagykendőbe,
így az visszakerült a fiók mélyére.

“Régi történet” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Szia Kata! 🙂

    Versed bizonyíték arra, hogy mekkora szív lehet egy rojtos kendő mögött. Nagyon szép a történeted, megfacsargatta a lelkem.
    Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  2. Kedves [b]Babu, Magdi, Klári, Bazs[/b]!

    Köszönöm kedves szavaitok. Nagyon örülök, hogy tetszett múltat idéző versem. Szeretettel(l)Kata

  3. Kedves Kata!
    Vissza-visszanyúlsz a múltad egy picinyke darabjáért, mely ott él benned, ahogy most is. Mindig nagy érdeklődéssel olvasom ezen írásaidat. Szeretettel gratulálok: Klári(f)

  4. Kedves Kata!
    Nagyon szépen írod le a rági időket,bármilyen sokat fejlődött a világ a rojtos nagykendő a fiók mélyén van, de emlékinkben még él
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  5. Drága Katinka !
    Csodálatos soraidat sok szeretettel olvastam!
    Rögtön el is képzeltem szemem előtt a " rojtos nagykendőt".
    Szép felelevenítés emlékedben.Vannak dolgok amik
    megmaradnak mélyen a tudatunk alatt .
    Sok szeretettel gratulálok !……Babu(l)

Szólj hozzá!