BÜSZKESÉG

BÜSZKESÉG

Nem vagyok én senki pucovája
Ha nem kellek, azt is elviselem
Rúgtak belém nagyobb kutyák is
Nem égetett lyukat a lelkemen
Bejártam poklot, sok mindent láttam
Elraktároztam kopott kis batyumba
Alamizsnáért sorba sosem álltam
A sors leckéjét kívülről megtanultam.
Tudom, hogy csalfa délibáb az élet,
mit kergetni fölösleges, és olyan fájó
Akkor is, és mindig azt remélem,
nem szól ajkam, csak szívem daláról.

Fontaines,2019.okt.24. F.egri Rózsa(Vadvirág)

“BÜSZKESÉG” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Babu, és Kitti!
    Nagy megkönnyebbüléssel, és örömmel olvastam soraitokat, mely alátámasztja azt, hogy ti is hasonlóan vélekedtek, arról, hogy senkit nem kell legorombítani azért, mert nem a legjobbak közül való. Bár, az én esetemben nem egészen arról volt szó. Az nem tetszett bennem, hogy nyíltan felhívtam tévedésükre (pedig udvariasan, finoman) a figyelmüket – akkor már az írásaimra sem voltak kíváncsiak…erre született válaszul ez a vers.
    Bennem is van büszkeség, és nem hagyom magam.
    Köszönöm, hogy biztató soraitokkal új reményt öntöttetek belém.
    Nagy öleléssel. Rózsa

  2. Drága Rózsa!
    Nem kell figyelembe venni egyesek véleményét .A legnagyobb
    kritikusod Te vagy saját magadnak.
    A kritika a butaság eszköze. Mindenki saját szemszögéből
    állít valamit,a kritikus is olyan ember ,mint Te ,én vagy
    akárki. :]
    Szeretettel olvastam bátor ,őszinte soraidat.Látszik,hogy az
    élet sok mindenre megtanított.:)
    Gratulálok…..Babu(f)

  3. Van mire büszkének lenned Drága Rózsa! Ne tévesszen meg semmi délibáb és kritikák hada, ami ócska!
    (f)

  4. Ritám! Bizony egy ismert irodalmi lap nyilatkozott rólam lenézően – és teljesen indokolatlanul bántott meg (nem a versemet bírálta) – azokhoz íródott ez a vers – akkor csak úgy kibukott belőlem. Némelyek hatalmukat fitogtatva lejáratják a hozzájuk forduló szerzőt – ezt, nem tűrhettem. Persze, hogy ezek után nem álltak szóba velem, de veszett már több is Mohácsnál!
    Örülök, hogy olvastál. Puszi Rózsa

  5. Kedves Rózsa!

    Szeretnénk mindig a szépről és jóról írni, de nem mindig sikerül. Időnként a keserűséget, bánatot, gondot, megbántást is ki kell adni magunkból, mert sajnos épp az úgynevezett szép pillanatokból van kevesebb.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!