Földanyánk
Amikor a tavasz kibontja színeit,
Hajnalnak csendjével szívem is megtelik.
Langy fuvallat ébreszt, földszagú az illat,
Napfátyolos fénytánc lengi be szobámat.
Boldogan ébredek, mily szép ez a reggel!
Kismadár fészkében édesen csivitel.
Azt álmodtam, szívem gyémántként ragyogott,
Világító fénye mely érted dobogott.
Ősi hitünk szerint föld részei vagyunk,
Itt ringott a bölcsőnk, itt “lészen” halálunk,
Hisz ezernyi szál köt a szülői házhoz.
Ha eltávolodunk, mindig visszavágyunk.
Óvlak két karommal, hisz minden perc számít!
Jövőnk biztonsága legyen, ne csak vágy itt.
Drága Földanyácskánk most szüli a jövőt,
Ne engedjük úrrá lenni a megbontó erőt!
Bennünk van az élet, bennünk van az erő,
Drága földi létünk csalja most ezt elő,
Hódolok előtted, mert Te vagy a jövő!
Ne legyen pusztulás mely mára jellemző!
“Nem elég – a Világért! Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért! Több kell most – a népedért!”
idézet: Váci Mihály
Kedves Eva !
A Földanya a mindenünk !
Nagyon szépen fogalmaztad meg ,összekapcsolva a
gyönyöru tavasz közeledtét az itt létünkkel.
Az erő mi vagyunk akik birtokoljuk eme Földanyát.
Gratulálok szeretettel….Babu(l)
Köszönöm Magdika a szereteted igen jól esik versem kapcsán. Éva
Köszönöm Klárika a mindig kedves látogatásod. Szeretettel várlak ismét . Éva
Kedves Éva!
Csodálatosan szép versedben megírt, bölcs gondolataidhoz
sok szeretettel gratulálok,
Magdi
Kedves Éva!
Próbálunk minden erőnkkel felülkerekedni a "megbontó erőn", mert ettől függ a jövőnk!
Szeretettel gratulálok: Klári(f)