És lőn est

És lőn est

És lőn est.
Az alkonyi tűzben,
fellobbannak a lángok-
Ablakokban fénylő,
apró kis világok.

Lassan végig érsz,
egy sötét úton.
Nem köszönt már senki.
Néha megrettenve…
Csak menni – Csak menni.

Az árnyakban hinni,
mikből vágyak születnek.
Az égiek,
s az ördögök;
Onnan integetnek.

De van cél,
mi kell mindenkinek.
Én szándékokat,
szép szavakba öntve,
mindig elhiszek.

Mert vágyom a csendre,
a jóra…
És lőn est:
Megérkeztél,
mint Hold fénye ,a csendes tóra.

Kisizsák; 1996. Február 1. Csütörtök.