Elveszve

Fuldokló könnyet rejteget zárolt mély fájdalom,
Szerelmes mámor táncát réges-rég nem táncolom,
Sajogva kiállt bennem mérgező felismerés,
Életem torzuló véghajrája olyan kevés.
Vágyak ízei, már csak emlékképek rabjai,
Jelen időben szerelmet nem tudok vallani,
Halkuló szavam már halódó puszták bogáncsa,
Kiszáradt pataknak is hangtalan csobogása.
Valaha zubogó árral sodortak érzékek,
Szórt mosolyommal festettem sötétségre léket,
Áldott létről, jövőről és örök megnyugvásról,
Csókot vágytam kedvesem bíborvörös ajkáról,
Tekintete beborított égető parázzsal,
Remény játszott velünk dobszóló szívdobbanásban.
Valaha kék tengervízben lubickolt a lelkem,
Azután egy cunamiban magam elvesztettem.