Egy pillanat az időből

Egy pillanat az időből

Egy pillanat az időből- fájdalmas,
pillangó szárnyán repül ,siralmas
sokszor letepertek,de felálltam
bennem maradt sok édes kívánat.

Földbe temettem a heveny lázakat
értelemben vett rendhagyó vágyakat,
pillanatnyi szerelmünk szürke arca
megemésztett bocsánatok kudarca.

A véget nem érő éjszaka rohanása
undorral telt menekvés robbanása,
semmi bűnbánat, csak durva szavak
akadnak belénk-sejtelmek borzalma.

Füsttel telt függöny áll mögöttünk
csak a szél zavart pora személyes
a kettős meleg biztatása kényelmes
lehet csak a pillanat volt szeszélyes.

Most új utakon szédelgünk kétellyel
a világ halad tovább egyedül tűnődve,
kis kávé mellet keskeny derengésben
visszatekintünk a véget érő reggelre.

“Egy pillanat az időből” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm Nektek kedves Társaim:
    Tibor,Erzsike,Klárika,Katinka,Magdolna,és Ica!:)
    Igaz ,hogy a vers szomorú,de akkor lehet a legjobban kiönteni a lelkedből az érzelmeidet amikor szomorú vagy !:(
    Igazán kedves Tőletek!
    Sok szeretettel…..Babu

  2. Drága Babu!

    Minden párkapcsolat örökkön-örökké tartónak indul, mégis előfordul, hogy valamiért nem működik, bármennyire szeretnénk. Lelkünkben mély sebet ejtve örökké ott marad a megbántottság, a kudarc érzése. Évek múlásával talán egy kicsit halványul, de nem felejtődik. Szeretettel és együttérzéssel olvastam versedet(f)Kata

  3. Kedves Babu !

    Ára van a szerelemnek,kínlódó érzelmeknek,kihasznált testeknek.
    Az emlék elsimít mindent, nem fáj többé,megmarad örökké.
    Szomorú a versed,valami bánt amit nem felejtesz.
    Szeretettel olvastalak
    Tibor

Szólj hozzá!