A halak visszaesnek

Összes megtekintés: 83 

A halak visszaesnek

Parittyás-fényként
röppennek a halak
oldalast tükrözve,
gátat ugranak és
visszaesnek…
Garasos-híd, Ady park…
Körös-parti örök sétány
öröklét a szerelemnek.
Ó, kellene egy parány lehelet
Átugrani a gátat,
Adyként neki a vágynak,
a nagyvilágnak…
De mint múzeumának
tehetetlen kövei, most a vágyak
mind, mind lezuhannak.
Ember, ki felérne hozzád,
most lezuhanna, mint
tehetetlen sziklák.

“A halak visszaesnek” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Azért,kedves Hajnalka,mert Nagyváradról ,Adyról beszéltem.Nagyon köszönöm az elismerésed,nem érdemlek ennyit, ígyhogy elpirult a szakállam.Kösz

Szólj hozzá!