Összes megtekintés: 83
A halak visszaesnek
Parittyás-fényként
röppennek a halak
oldalast tükrözve,
gátat ugranak és
visszaesnek…
Garasos-híd, Ady park…
Körös-parti örök sétány
öröklét a szerelemnek.
Ó, kellene egy parány lehelet
Átugrani a gátat,
Adyként neki a vágynak,
a nagyvilágnak…
De mint múzeumának
tehetetlen kövei, most a vágyak
mind, mind lezuhannak.
Ember, ki felérne hozzád,
most lezuhanna, mint
tehetetlen sziklák.
Azért,kedves Hajnalka,mert Nagyváradról ,Adyról beszéltem.Nagyon köszönöm az elismerésed,nem érdemlek ennyit, ígyhogy elpirult a szakállam.Kösz
Kedves Gusztáv
miért épp ez a vers jutott olvasatomra? Bármelyik lehetett volna, mert – "egyszerűen" jók. NAGYON jók. Akárcsak ez. (f)
Hát igen. Sokszor vagyunk halak. Jó vers. Örülök, hogy olvastam.