Júniusi hajnalon
Kék szemed nézném.
Tekinteted, ahogy kémleli
Az eget, s érteni,
Mi lesz a legvégén.
Kezedet megfognám:
Hűvös forró érintés,
Mint hűs hajnalon ébredés
Mély szakadék szélén.
Szavakat mondnál.
Rejtélyeket súgnál,
Mi félelmeken túl vár,
S lelked vallomását.
Szemembe néznél.
Elmondanád egyszer,
Mi bánt aznap reggel,
S szíved vallomását.
Hol vagy tenger?
Hol vagy napfény?
Hol vagy nyári hajnalon?
Nem talállak, lépkedek a
júniusi harmaton.
2019. április