Megbúvok a sorokban

Megbúvok a sorokban

Megbúvok, a sorokban mit olvas szemed,
Ott vagyok a szóban, még ha el sem hiszed.
Vágyam nem más, mint örök barátságod,
Magamba zárom, áramló világod.
Mond, milyen zenét súg a Te véred?
Kié a fény, mely felemel Téged?
Gondolatim benned kelnek útra?
Mi a helyes, valaki megmondja?
Őrizlek versemben, őrizlek szívemben,
Álomcsepp vagy, álmodó lényemben.
Én nyilam, ketrecbe zárt vágy utánad,
Megbúvok a sorokban, de ott vagyok nálad!

“Megbúvok a sorokban” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Éva!
    Elbújtál a sorokban.Érdekes világodban szemmel tartod
    barátaidat ,társaidat!:D
    Élménnyel olvastam különleges versedet ……..Babu(l)

Szólj hozzá!