Hull a harmat

Hull a harmat

Az éj barlangja sötét,
füstölve száll a homály.
Selymes selymet tereget
a déli szél könnyedén.
Járom az utam a réten,
harmatos nyomomban
éveken át nőtt a csend,
fénylettek a gyöngyszemek.
Járom az utam a réten,
vadvirágos tündérléptek
követnek és hull a harmat
két szememből csendesen.

“Hull a harmat” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Drága Icu! Oly szépen tudod a természet szépségeivel érzékeltetni lelked szépségét! Csodás! Szívvel. Éva(f)

Szólj hozzá!