Üvegfodrok
Kínoz a gondolatok hangja, mint a
Halkan sóhajtó kísértet-éjszakák
A szőnyegen elmosódik a minta
Tarts velem egy utazásra, mire vársz?
Nem tudhatom, vajon itt kell-e lennem
Unottan ülök, húz össze a hurok
Egy ideje nem vagyok toppon fejben
Néha úgy érzem, darabokra hullok
Oldódnak az elmedarabok
Szétmossák őket a tűbe zárt gondok
Mint a mintavilágot az ablakon
Keresztül eltorzító üvegfodrok
Most felszáll a füst a szagelszívóba
Mint egy madárijesztő, széllel szemben
Lassan hajnali egyet üt az óra
Elveszek a saját képzeletemben