Ima után
amikor fontos volt az a lélegzet –
vagy a sírás, máshogyan emelkedett
a szív, puhán az időre térdepelt
az összekulcsolt, remegő kezekben
erő szaladt fel és alá, hely nélkül,
pihenni vágyón, elfogyva legvégül –
akkor saját magát sebesre rágta –
mégsem volt elég az éhező szájnak
amikor sötét volt ott, a lélekben,
s a halál helyet foglalt míg életlen
volt a fény – kihagyott egy pillanatot,
a szív halkan az időre hallgatott