Gyermekkorom II.

Gyermekkorom II.

Valamikor gyermekkorom hajnalán
pocsolyában béka nézegette magát,
csókot néki nem adott a királyleány,
szépen kuruttyolt, kondult mélyeket,
válasz nem érkezett, máris vége lett.
Értettem én, mit beszélt szegény feje,
az idillre kigyúltam s égtem benne,
mert soha senki nem csókolt engem.
Szöszke hajamban szalag nem volt,
mindig éhes voltam és mindig fázós,
testem tele volt fájó, vérző sebekkel,
nem tudtam akkor, hogy van lelkem.
Sóvárogtam, sírtam drága apám után,
mért hagyott itt engem a nagymamám.
Zűrzavar volt, talán háború is dúlt,
mi történik, gyermekfejjel nem tudtam.
Búvópatakként tör fel ez az iszonyat:
nyikorogva nyílt a mogorva házkapu
hosszú sorokban halálra vált emberek,
köztük volt egy kislány, velem egykorú,
ki tudta akkor, a halálba meneteltek.
Nappal csendőrszurony, este légiriadó,
de reám mindig vigyáztak az angyalok.
Harmatban mosták rongyos, koszos ruhám,
reggel gyémánt keményen szabták reám,
éreztem, tudtam, az egyik édesanyám.
Gyermeki emlékem beleégett lelkembe
örökre, mint az arc, a torinói lepelbe.

“Gyermekkorom II.” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. …"testem tele volt fájó, vérző sebekkel,
    nem tudtam akkor, hogy van lelkem."…

    Gyermekkor… Nem is tudom, mit lehet erre a sok iszonyatra mondani. 🙁
    (l)

  2. Drága Ica!

    Könnyekig meghatottak soraid, bár már ismerős a történeted.
    "de reám mindig vigyáztak az angyalok"
    Milyen jól tették, hogy vigyáztak Rád!

    Lemaradtam, most megyek, hogy bepótoljam.

    Szeretettel,
    Ida

  3. [color=#6600cc]
    Kedves Ica!
    Megható,fájdalmas emlékek nagyon szép versben!
    Szeretettel gratulálok!
    Margit
    [/color]

  4. Drága [b]Magdi, Kata, Kati, Klári, Babu, Évike[/b]
    Köszönöm szépen az együttérző soraitokat. Nehéz volt szülők nélkül, ők hiányoztak legjobban ezekben a nehéz időszakokban…később is.
    Sok szeretettel:
    Ica

  5. Kedves Icu! Elbeszélő költeményed gyermekkorodról, meghatóan szép. Van akinek "kijutott" jóból,rosszból is ! Szeretettel olvastalak. Lva(f)

  6. Kedves Ica !
    Szomorúan olvasom ezt a külonleges sorozatot
    fájdalmas gyermekkorodról !
    Nem mindenkinek adatott meg a boldogság !
    Mi ,akik nem tudjuk elképzelni ,hogy voltak és lehet vannak
    szomorú gyermekkorok boldogok kellene legyünk !
    Sok szeretettel gratulálok ……Babu(l)

  7. Kedves Ica!
    Az utolsó két sorban minden ott van belőled.
    Szeretettel: Klári(f)

  8. Kedves Ica!

    Meghatódva olvastam versedet. Én, aki szegény, de boldog családban nőttem fel, el sem tudom képzelni mennyi fájdalmas emléket őrzöl gyermekkorodból. Angyal édesanyád mindig vigyázott rád, Ő adott erőt elviselni a sok szörnyűséget. Szeretettel (f)Kata

  9. Kedves Ica!
    Mély együttérzéssel olvastam versedet, Borzalom amin keresztül mentél, te elmondhatod, hogy az angyalok vigyáztak rád, mert külinben ezt nem lehetett volna kibirni!
    Sok szeretettel grstulálok,
    Magdi

Szólj hozzá!