KERÍTÉSNÉL ÁLLTAM…
Kerítésnél álltam, mint kicsiny gyermek,
az emberi kéz csodája tárult elém,
sokszínű káprázat, tulipánmező
látványa tavaszi áldásként áradt felém.
Zsibbadt lélekkel ámultam én ott,
igéző mosollyal kínálta magát,
nem tudtam mozdulni semerre sem,
néztem,s magamba ittam a föld szagát.
Szememben könnyek, átjárta egész valóm
a szépség a szomszéd kertészetében,
drága virágom, bársony szirmú ékem,
soha nem hervadsz az idő enyészetében.
Mindig bennem él a kép, friss látomás,
mint az ég ritka madara, a gulipán,
mikor büszke fejét szenvedéllyel felveti,
úgy pompázik zöld ruhában a tulipán.
2019. március 25.
Drága Babu!
Örülök, hogy tetszik a versem. Mindig is virágkedvelő voltam, mert az megszépíti az életet. Gondolom, Te is így vagy vele.
Szeretettel üdvözöl András
Kedves András !
Ebben a körülöttünk lévő széles, nagy és furcsa világban
a legszebb dolog a virágszeretet !
Szépséges soraidhoz gratulálok szeretettel….Babu (f)