Becsülni az élet mivoltját

Becsülni az élet mivoltját

Az élet szilárd talaján
járni a boldogság nyomán,
bús fák lombjai alatt sétálva
ráébredni életnek csodáira.

Minden hálátlan szem,
Kémlelve várja a csodát a jövőben.
Ez nem jön el sosem,
ha látva sincs a gyönyörű jelen.

Értékelni a csekély kis jót,
erővel várni a rossz folyót,
áttérve rajta érezni, milyen is győzni,
sosem feledni, hogy milyen volt veszíteni.

Csodálni mindennap a gyönyörű kék eget,
eltűnődni, milyen nyugtató is a lágy természet.
Örülni a nap minden első fényének, mert
majd gyertyafényben szemlélni a megöregedett arcot,
keserű lesz átgondolni a sok megvívott harcot.

“Becsülni az élet mivoltját” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Őszinte megállapítás ,ami minden időkre érvényes !
    Gratulálok szeretettel….Babu(f)

Szólj hozzá!