Kormos az orrom

Összes megtekintés: 178 

Kormos az orrom

Sokat fűtöttem a télen,
kormos lett a kéményem,
kéményseprő nem seper,
fűteni még sokat kell.

Magad uram, ha nincsen szolga,
szállt a korom, mint a pelyva,
bőven jutott az orromra,
a fülembe, a hajamra.

Kárpótolt a végeredmény,
tükörpróbán a fénylő napfény.

“Kormos az orrom” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága [b]Marikám, Rózsám[/b]!

    Örülök, hogy versikémet olvastátok. Sajnos, közeleg a hideg idő, megint fűteni kell, és bizony előfordulhat, hogy nem jön a kéményseprő. Szeretettel(l)Kata

  2. Kedves Kata!

    Bizony, magad uram, ha szolgád nincsen – tartja a mondás.
    Te most kellemesen-szellemesen elmesélted a magad történetét.
    A mondás tehát igaz, a versed viszont kedves történetté formálódott. Nagyon tetszett.

    Szeretettel,
    Ida

Szólj hozzá!