Meg kellett lennie
Ó, hogy hömpölyög lelkedből az üzenet,
betűkké formáltad, sorokba terelted, szavakba öntötted.
Röpíted felénk a kacagó, síró, bölcs gondolatokat,
vigasztalod a világot és önmagadat.
Mindenkit szeretsz, lelkedre ölelsz, szólsz az igazságért,
rajongsz a hazáért, magyarságért.
Ott vagy az aranyló búzamezőkben bújt pipacsokban,
anyai szereteted, minden utódodban.
Szerelmesen szeretni, tiszta lélekkel élni,
tört szívedben bánat nyöszörög, fáj félni?
Aki alázza sokak gyámolítóját, az gaz lehet,
hűséget mímelve, hitelét vesztve útjára segíted.