Kékben
Kékben ékes rét jutott nekem,
szemtelen, pajkos, rózsák tövise.
A Nap még csak felsejlik az égen,
őszülő nyárfa nyeli el a ragyogást.
A reggel ködöt lehel, a csend üzen:
jönnek szebb napok, elém futott
a fény és ami ebből nekem jutott
karcsú, törékeny szárnya, s arany.
E percben ilyen szeretnék lenni,
vagy tán még egyszer megszületni.
Csodát látó, apró tücsök zenéje
tartott ébren minden áldott este.
Télből végleg a nyárba visszatérek,
harcolok az idővel, letérdelek
karcsú nyárfák alatt, pipitért szedek,
fejem alatt lesz annak legjobb helye.
Köszönöm Kata a gratulációdat!(l)
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Szeretettel gratulálok gyönyörű versedhez.(f)Kata
Nem volt egyszerű drága Babu az életem.
a kék azért megmaradt nekem!(f)
Szeretettel
Ica
Drága Ica !
Gratulálok szeretettel "kékes "soraidhoz !
Szomorú sorokkal kezdted a versedet :
"Kékben ékes rét jutott nekem,
szemtelen, pajkos, rózsák tövise."
Sok mindent lehet érteni ezekből a sorokból.
Szeretettel….Babu(f)
Köszönöm [b]Kati, Magdi[/b], hogy olvaszátok a versemet.
Szeretettel(l)
Ica
Kedves Ica!
Csodásan szép versedhez szeretettel gratulálok
Magdi
Kedves Ica!
De jó lenne ott lenni azon a "kékben ékes rét"-en! Szép vers.
Szeretettel: Kati