Új reménnyel felvértezve

Új reménnyel felvértezve

Új nap virradt létegem fölött,
új reménnyel hiteget a szeszélyes tavasz,
s újra érez szívem, ami összetörött,
s már hasztalan a vigaszt váró panasz.

Jó volna tudni mi vár még reám,
mivel kecsegtet ez a mostoha élet.
Mivé lesz szép magyar hazám,
ha a szép szót is eléri az enyészet?

Mivé lesz a világ legszebb nyelve,
ha elvész a vers, ha elvész a Líra?
Elveszek én is, a létet elengedve,
s a lélek nyelvét viszem a sírba.

Ám hiszek a versek erejében,
mert halhatatlanok, akárcsak a lélek,
amíg ott él a szép szó sokak szívében,
addig ez elmúlástól sem félek.

S hiszem és vallom, hogy egy napon
méltó rangot kap az érték,
akkor talán bánni nem fogom,
hogy nékem mindezt kiskanállal mérték.