VALAHOL A VÉGTELENBEN

VALAHOL A VÉGTELENBEN

Valahol a végtelenben
átnyúlik a lét egészen.
Árva szívek összeérnek,
halott lelkek énekelnek.
Közös imák sírva zengnek,
láthatatlan ködbe vesznek.
Kötelékek szétszakadnak,
őrült elmék sikoltoznak.
Színes álmok szétporladnak,
tűzcsóvák közt hamut szórnak.
Valahol a végtelenben
elmúlik a lét teljesen.

“VALAHOL A VÉGTELENBEN” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Edit! Nagyon szép a versed, gratulálok: Etelka (f)

  2. Kedves Edit!
    Gratulálok szépen megírt bölcs gondolataidhoz!
    Szeretettel,
    Magdi

  3. Kedves Edit!
    Igazán szépen megfogalmazott: filozofikus gondolatok. A végtelenhez mérve, talán nem is létezünk, a csillagévek óráin csupán egy perc az életünk.
    Szeretettel gratulálok: Klári(f)

Szólj hozzá!