A tükör
Híú voltam valamikor ,
nézegettem magamat a tükörbe,
ilyen karakán ,szép fiú nincs
az egész környezetbe.
Jó barátok voltunk,
nem volt olyan nap hogy ne
találkozzunk,
mindketten ábrándoztunk.
Ismert engem régóta,
kicsi korom óta,látott engem
boldogan s látott
mikor szomorú voltam.
Tudom észrevette,hogy
egyre ritkábban állok előtte,
amit az idő okozott,
hiúságom alább hagyott.
Egyet értünk valamibe,
az élet kegyetlenségébe,
Kopottak lettünk mind a ketten,
a tükör és én,megértésben.
Ágoston Tibor
Kedves Babu !
Gondolom a látszat a tükörben mindenkit érint,aztán a vers
csak egy fikció amik olyan hirtelen jöttek mint a csillagok
fenn az égen.
Szeretettel köszönöm a látogatást
Tibor
Drága Tibi!
Nagyon szép de valahol szomorú is a versed!
Ez a "ronda"tükör",mennyi miundent tud !;)
Sok szeretettel gratulálok enyhén keserű soraidhoz…..Babu(f)