Távolból egy mese

Távolból egy mese

Vonszolja magát a nagy, sárga Hold
kékazúr felé, felhők csipkéi közé,
míg fénye libben, galagonya bokor
sebzett színe a ködön átszivárog.
Hívatlan kísértet árnya az éjszaka,
eltékozolta már a rémült fényeket.
Csillagok szállása a Göncölszekér,
hullnak a percek, múlnak az órák,
elszántan egy csillag tóba veti magát,
szerelme merész, a nászi éj ennyit ért:
harmatcsepp hullt reá, a méla húrt
szellő pengette, előjött erre a hajnal.

“Távolból egy mese” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Drága Icu! Csodálatosan összekapcsolod a lelki folyamatokat, és halványan érződik a fájó gondolat. Mindig csodálattal olvaslak. Éva(f)

  2. Szia Ica! 🙂

    Távolból érkező meséd egészen közel férkőzött hozzám.
    Élnek a képeid, csodásak, mint mindig. Érzem varázslatos erejüket.

    Köszönöm, hogy újabb szép verset olvashattam tőled. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  3. Drága Ica !
    Nagyon szép természeti csodát irtál megint .
    Kissé átvitt értelemben viszont szomorúság és csalódás remeg !
    Gratulálok szép "mesédhez " !…….Babu(l)

  4. Kedves Ica!
    Két gondolat fogalmazódott meg bennem: égi utakon, és hogyha a hajnal átölel akkor boldog vagyok.
    Szeretettel olvastalak, gratulálok: Klári(f)

Szólj hozzá!