Álmodd meg valóságodat
Álmaid kapuját tárd szélesre!
Lovagolj oda, a fényesre!
Mozogj és küzdjél, hogy odaérj,
Ott legyél és ha kell, visszatérj!
Derítsd fel ezzel álmaidat,
Dagaszd kerekre vitorláidat!
Mozogj, küzdjél, ne csak ábrándozzál,
Elvégre eddig már eleget gondolkoztál,
Gondok-bajok között napra-nap lavíroztál.
Vihar-gyorsan hagyd magad mögött
A hétköznapokból, ami megkötözött.
Lóhalálában száguldj álmaid felé,
Óh, ne nézz most ezerfelé!
Sarkantyúzd célodig képzeleted,
Álmaidból alkoss képkereteket.
Gondolataid szélmalmait használd
Okosan, de soha ne sajnáld
Dagasztani álmaid végtelen rétjeit,
Ahol nem kell őrizni titkaid pecsétjeit.
Te vagy az egyetlen, aki számít!
Kedves tferi!
Úgy legyen! Ennyit tudok rá mondani, és bámulatos, ahogy a sorok első betűiből a címet olvashatjuk ki, ami egy nagyon jó tanács is egyben. 🙂
Szeretettel olvastalak: (f)
Kata