Várakozás

Várakozás

Bomlik az estnek bíboros alkonya,
sötét árnyak suhannak nyomodba.

Vágyódva lesed a kigyúlt csillagokat,
pihésen széjjel terítik gondolataidat.

Pihenni szállnak madarak fészkükbe,
te is megpihennél szerelmed ölében.

Kis árvácska örömöd szüzesen őrized,
de csak gyötri magát búsan a kedved.

Úgy rezeg a sóhajod, mi lelkednek titka,
mint a síró szél, mi gallyat himbálgatna.

És várod szerelmed epedve kábán
hasztalan, némán állsz sötét éjszakán.

Sűrű homályban nem látszik könnyed
s mi lecsorog beissza édes üdvösséged.

Nehezen jön szemedre az álmod dala
bársonyos éjeknek tündérét várja .

És hajnalban ugyanott állsz, színes díszben
az út elágazódásának ismert részében.

Szemedben csillog vágyadnak szőkesége
de megtartod csillagod, kérve vereséged.

“Várakozás” bejegyzéshez 15 hozzászólás

Szólj hozzá!