Ha lángra gyúl

Ha lángra gyúl az éjszaka,
szívedbe ég a fény maga.
Hiába most minden, futhatsz,
de járni sincs erőd, fulladsz.

Ha háborog, s megreng a menny,
és mellig ér a kosz, a szenny,
riadt szemed néz szerteszét,
itt nem használ a szentbeszéd.

Megindult lent az áradat,
nyaldossa fönt a válladat,
kiút ma nincs, nincsen hova,
ha elnyel egy szupernova.