Gyermekkor I.

Gyermekkor I.

Valamikor gyermekkorom hajnalán
Értettem az állatok, virágok szavát.
Szerettem az ősz fanyarédes illatát.
Mikor bomba robbant, jajongott a lét,
szakadt havas eső, szakadt verejték,
és vér, vér, sáros iszonyat a járdán.
Lovak hátán sebző ostor csattogott.
Bősz szél béklyóba kötözte az éjt.
Beszélt, csak beszélt hozzám a virág
súgta, kicsi lány ne reszkess, ne félj.
Mi történt a bádogkereszt alatt,
véres szirmok szálanként hallgattak.
Apró ujjamban szálka, a sárga házban
didergett vézna testem, térdre estem.
Elborult a ég, álmot borzolt a szél,
reggel még nyár volt, délben már tél,
a ricsajban már semmit nem értettem.
Virágok illatát, hős fákat féltettem,
a kicsi cicát ki az ágyban dorombolt,
emlékem friss, az ózon áporodott volt.

“Gyermekkor I.” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Drága Kitti!

    Engedd meg nekem, hogy most egyben válaszoljak neked az I-IV részben írt versemhez! Négy könyvem jelent meg! Háromban részletesen megírtam életem történetét. I.rész gyermekkor, halál, diák évek, II. Első m.hely, szerelem, házassság. III. Küzdelmek-halál Minden könyvemet válogatott versekkel zártam le. Már rég megjelentek, de tovább dolgozott bennem és ebből születtek ezek a versek. Nagyon örülök, hogy méltattad, olvastad ezeket is. Köszönöm szépen. Általában mindenki megjegyzi, hogy verseimet valamiféle szomorúság lengi körül…hát ezért, akkor is, ha a téma vidám szeretne lenni!
    Ölellek őszinte szeretettel
    Ica

  2. Döbbenetes ez a versed Ica! Látom, több része van, nézem a következőt. (f)

  3. Köszönöm drága Ida!
    Egy gyereknek természetes az amilyen környezetben él, később jön rá, hogy nem az. Édesapám hiányzott de nagyom, még most is.
    Szeretettel ölellek
    Ica

  4. Drága Ica!

    Gyönyörű a versed a rettenetes gyereksikolyokkal együtt.
    Annyira megható, átérezhető, mintha magam is ott lettem volna.
    Hatalmas elismerésem, Ica drága.

    Szeretettel,
    Ida

  5. Drága [b]Babu, Kata, Évike, Klári, Viola, Rzsike[/b]
    Lehet, hogy feldolgozhatatlan a gyermekkorom, azért foglalkozom vele ennyit. Valójában csak a szüleim hiányoztak…de nagyon.
    Egy gyermek a körülötte zajló világot természetesnek véli, csak később jön rá, hogy nem az.
    Köszönöm a kedves együttérző soraitokat.
    Szeretettel
    Ica

  6. Drága Ica!
    Ó, de nagyon szomorú ez a vers. Igen, az emlékünkben benne van a jó és a rossz is.
    Szeretettel kívánok szebb emléket. Viola (f)(l)(f)

  7. Kedves Icu! A múlt kiséri az embert, felejteni nem lehet. Eleven képekkel tárod az olvasó elé mélységes fájdalmaid az akkori időről. Nagy szeretettel olvastalak. Éva(l)

  8. Kedves Magdi!

    Köszönöm a soraidat. A gyermekkoromat az első könyvemben írtam meg prózában. Most próbálkozom versben, (főleg ami kimaradt…
    Igaz még csak 3 vers kész, de ahogy késztetést érzek, írom tovább.
    (és hozom)

    Szeretettel: Ica

Szólj hozzá!