MÉGIS…

MÉGIS…

Ritkán járok a kéklő fényben
Nem fűt át jóleső melege
Romok között porba lépve,
elkerül a boldogság szele

Nem táncolok tisztító fényben
Nem repdes csengőn dalom
Egykor az éjtől nem féltem,
és nem kínzott bús sóhajom

Vártam, hogy változzon minden
Őrizgettem a csalfa reményt
Mára, csöpp esélyem sincsen
Elfáradtam – úgy érzem én…

Mégis, ha ébred a hajnal,
borongón, sápatagon
Csak iszom félszeg mosollyal,
s elröppen minden fájdalom.

Eger,2019. március 27. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“MÉGIS…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm szívből jövő megjegyzéseteket. Örömmel vettem. Szerető öleléssel. Rózsa

  2. Drága Rózsa !
    Lehet a tavasz késése okozza ezt a nagy letargiát !
    Csak őrizgesd a reményt ,mert biztos változni fog minden a
    lelkedben !
    Szeretettel olvastalak….Babu(l)

Szólj hozzá!