Elmondtam egy versem

Elmondtam egy versem

Elmondtam egy versem a sírdomboknak.
Néma közönségnek. A halottaknak.
Legjobb társaság. Csak csendben figyel.
Két szó közé hangosan nem köhécsel.
Telefon se szólal meg a zsebben.
Nem talál kifogást se abban, se ebben.
Hallgatják a túlvilágon versemet.
Attól, ki tollával embert festeget.
S a sok elrohadt csont között,
Pár csepp élet költözött.
Lábamat valami lágyan cirógatja.
Lenézek, s látom, egy fekete macska.
Őrizd sokáig e föld alatti birodalmat.
Remélem versemmel nem okoztam riadalmat.

Elmondtam egy versem a sírdomboknak.
Néma közönségnek. A halottaknak.
Legjobb társaság. Csak csendben figyel.
Két szó közé hangosan nem köhécsel.
Telefon se szólal meg a zsebben.
Nem talál kifogást se abban, se ebben.
Hallgatják a túlvilágon versemet.
Attól, ki tollával embert festeget.
S a sok elrohadt csont között,
Pár csepp élet költözött.
Lábamat valami lágyan cirógatja.
Lenézek, s látom, egy fekete macska.
Őrizd sokáig e föld alatti birodalmat.
Remélem versemmel nem okoztam riadalmat.