evokáció Villon stílusára

evokáció Villon stílusára

minden ugyanaz – és mégis más,
a pad, az út, a fák – mint látomás
ha képeket keversz az időkben,
zavar, ha bevillanok mert velem
is ott léptél – mellettem,

minden ugyanaz – és mégis más,
épp úgy izgalmas volt a várakozás,
az első csók is könnyesre sikerült,
az a téli alkonyat valahol már eltűnt,
feledni kell – mint a bűnt,

minden ugyanaz – és mégis más,
a pad, az út, a fák – mint látomás,
a kandalló halvány fénye a plafonon,
egy mosoly – egy másik, új arcon,
az idő lépett – új izgalom,

minden ugyanaz – és mégis más,
mint régen – épp olyan találkozás,
épp úgy fájni fog majd az elválás,
a láng az égig lobban, fénye világít,
de az idő futni fog, aztán újra ásít,
elbújik a hétköznapokon
az unalom

Szólj hozzá!