Anyám emlékére

Anyám emlékére

Zokogok, egy mocskos alkonyon
nedves, hideg pereg arcomon.
Szétszórt véres nyugalom kiáltott,
a fekete felhő szétterült az ágyon.
Csipkéi közé az éj összehajtogatta,
és elvitte örökre egy pillanat alatt.
Vérvörösen kelt fel a Nap az úton,
ki hívta, ki várta én ma sem tudom.

“Anyám emlékére” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa és Babu!

    Sajnos van bennem düh, hogy miért…
    Köszönöm, hogy olvastátok(l)
    Szeretettel
    Ica

  2. Kedves [b]Margitka, Idám, Évike, Rzsike[/b]
    Köszönöm szépen az együttérző soraitokat.
    Szeretettel(l)
    Ica

  3. Kedves Icu! Szomorúan szép, fentről vezeti kezed. Fájó érzés, úgy látszik nekünk kijutott a szomorúságból is. Ölellek. Éva

  4. Drága Ica!

    Mélységesen átéreztem szépséges soraidat.

    Ölellek szeretettel,
    Ida

  5. Kedves [b]Babu, Kati, Kata, Klári[/b]
    Sajnos én nem ismerhettem, olyan korán elment.
    Jó annak akit felnevelhettek, aki tudja mit is jelent az anyai szeretet.
    Köszönöm, hogy olvastátok a versem.
    Szeretettel(l)
    Ica

  6. Kedves Ica!
    Az anyák halhatatlanok, hiányuk semmihez sem fogható. Szeretettel olvastalak: Klári(f)

  7. Kedves Ica!

    Itt is csak azt tudom írni, hogy teljes mértékben átérzem a versedet.
    Szeretettel: Kati

Szólj hozzá!