SZÜLETÉSNAPOMRA

SZÜLETÉSNAPOMRA

Ma szültek meg úgy hatvanhat éve,
anyám sóhajtva mondta: na végre.
Még ma sem tudom, e sóhaj mi volt,
hogy vége a kínnak, ami kitolt,
vagy örült, hogy végre megszülettem,
mint must, mit préselnek egy szüreten.

Talán ezért mondta, te édesem,
vagy nem hallottam elég élesen,
s csak egy véletlen lehettem, nem más,
kit egy apáca a kertben elás.
De mindegy volt, mert már megjelentem
a csillagok közt égi jelekben.

Egy nagy univerzum része lettem,
voltam a gondolat néhány tettben;
befutottam a kijelölt pályát,
nyomot húzva, mint csiga a nyálát.
Tán' látod, ha fölnézel az égre,
s ha eltűnik, sóhajtasz: na végre.

“SZÜLETÉSNAPOMRA” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Babu!
    Kellemesen érintett gratulációd, köszönöm

    Üdvözlettel

    A

  2. Kedves Attila !
    Nagyon szép születésnapi ajándekot szerkesztettél magadnak !
    Isten éltessen sokáig !(l)
    Szeretettel olvastam kedves, enyhén humoros alkotásodat !
    Udv…….Babu(f)

  3. Kedve Éva és Ida!

    Nagyon köszönöm a gratulációt, még megpróbálok egy ideig "ragyogni".

    Üdvözlettel

    A

  4. Kedves Attila! Először is boldog Születésnapot így utólag is. Ez a csillag ragyog és még sokáig így legyen. Sokatmondó versedde azonoasulni tudok a hasonlóságok végett. Szeretettel. Éva(l)

  5. Kedves Attila!

    Felnéztem az égre és láttam a "csillagot"!
    Nem fog eltűnni, biztos vagyok benne, hagyd még ragyogni!

    Nagyon tetszik a versed. Olvasgattam még nálad, és tetszik amit itt találtam. Jövök máskor is olvasgatni hozzád!

    Üdvözlettel,
    Ida

Szólj hozzá!