Csak ennyit akartam (in memoriam)

Megosztás Nyomtatás 348 megtekintés 15 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Csak ennyit akartam (in memoriam)

Nem akartam mást csak
szeretni téged,
odabújni hozzád érezni
szívverésed,
néha simogatni kezed
mely engem is megérint,
vezetni és az űrt segítesz
majd együtt kitölteni.
Csak látni akartam
benned a szépet,
tudni én is számítok
valamit néked,
megölelni törékeny tested,
de ezt nálam csak a
képzelet festett.
Már ölellek, csókollak,
bókokkal szólítlak!
De már hiába hívlak
hiányod, most még jobban
fáj! Hamuvá porladt
a vágy is, s az idő vonatán,
nem jutott más csak a magány

“Csak ennyit akartam (in memoriam)” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  2. Szia Éva!

    Nagyon át tudom érezni a versedet, mert magam is találkoztam ezzel az érzéssel, ami nem múlik el nyomtalanul.

    Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  5. Köszönöm kedves Margit a megtisztelő látogatást. Éva

  7. Köszönöm Kata az együttérzésed és értő hozzászólásod. Éva

  8. Köszönöm Babu,Magdi, a megtisztelő látogatást. Éva

  10. Kedves Éva!

    Szép gondolatok, szomorú valóság… versed nagyon megérintett, nem vagy egyedül ezzel a hiányérzéssel, őszintén együtt érzek veled . Szeretettel gratulálok (f)Kata

  13. Kedves Éva!
    Szomorú soraidat seretettel olvastam !
    Szép üzenet a magányhoz !
    Gratulálok szeretettel….Babu(l)

  15. Kedves Éva!
    Nagyon szép megemlékezés, szívből gratulálok, szeretettel: Klári(f)

Szólj hozzá!