Ellopták a kinti világot

Összes megtekintés: 112 

Ellopták a kinti világot

Sötét van odakint, a függöny libben lágyan,
puhán kitakarja a kinti láthatatlan tájat.
Kint nem ég a lámpa, sötét lep minden virágot.
Felkiált egy gyermek: ellopták a kinti világot!

Leszállott az este, későre jár,
a kisgyermek is aluszik már.
Szüléje míg óvatosan betakarja
és homlokára az álmot csókolja,
az ablakon kitekintve
a kerti virágoknak gondolatban inte.
De csak gondolatban – tényleg nem teheti,
Mert a kertet a sötétség leple elfedi.

Nem látni, ahogy a macska egérre les,
mert azt elkapni ő sohase rest!
Nem látni, ahogy sün cammog a bokor alatt,
keresve, hogy jut-e ma neki finom falat?
Nem látni a cikázva repkedő bőregeret,
ki macska-préda névrokonára ügyet sem vet.
Nem látni se fát, se bokrot, se virágot;
csak a csillagfény ragyogja be a világot.

Ha majd jön a Hold, éji útjára kelve,
sejtelmes fénybe öltözhet minden kert-szerte.
De addig az ablakon túl semmit sem látok,
s magamban suttogom: Ellopták a kinti világot!

“Ellopták a kinti világot” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. "Nem látni se fát, se bokrot, se virágot;
    csak a csillagfény ragyogja be a világot."

    Kedves Kata!

    Szellemes és kedves versed nagy örömmel olvastam. Eredeti, hangulatos, tetszésemre volt.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Kedves Éva!
    Kisgyermekes anyaként sokszor én is meglepődöm, hogy nekem milyen természetes dolgokra tudnak a gyerekek rácsodálkozni, és milyen természetes lehet nekik valami, ami nekünk, felnőtteknek csak "gyermeki bohóságnak" tűnik. Ez a vers is egy ilyen kis szösszenetnek volt köszönhető.
    Köszönöm szépen, hogy olvastad a versikémet is!
    Szeretettel:
    Kata (l)

  3. Kedves Kati! Nagyon tetszett a versed. A " titokzatos kinti világ".
    Szeretettel gratulálok. Köszönöm, hogy az én történetem is olvastad. Éva

  4. Kedves Éva!
    Köszönöm szépen, hogy itt jártál és megtiszteltél a hozzászólásoddal. Mindig foglalkoztatott, hogy vajon csak nekünk, embereknek félelmetes-e a sötét, és nekünk is csak gyerekként? Mert nekem gyerekkoromban nagy mumusom volt, erre emlékezve írtam meg a verset.
    Köszönöm szépen, hogy itt jártál! Szeretettel:
    Kata (l)

  5. Kedves Babu!
    Bentről nézve érdekesen félelmetes a kinti sötétség, de csak míg ki nem lép az ember a csillagok és a Hold fényébe. Félelmetes, de egyszersmind titokzatos is.
    Köszönöm, hogy olvastad!
    szeretettel:
    Kata (l)

  6. Kedves Kata! Gondolatiságod szépen megírva. Nagyszerűen tártad elénk az éji sötétséget, már a cím is találó nagyon. Szeretettel. Éva(f)

  7. Kedves Kata !
    Nagyon tetszett versed lényege !
    "Felkiált egy gyermek: ellopták a kinti világot"
    Kedvesen irtál az éji világról ,annak titkairól ,amit nem látunk.
    Gratulálok szeretettel….Babu(f)

Szólj hozzá!